Interjú Eőry Zsófia műfordítóval
Már csak egy hét, és hazánkba látogat Cristina Rivera Garza, hogy a Budapesti Cervantes Intézetben együtt mutassuk be Liliana legyőzhetetlen nyara című könyvét.
Az eseményre hangolódva a magyar kiadás fontos, meghatározó szereplőjével, Eőry Zsófia műfordítóval merültünk el kicsit Rivera Garza könyvében.
Zsófit többek között arról kérdeztük, hogy milyen szakmai és érzelmi kihívásokkal nézett szembe, miközben a mű szövegén dolgozott, hogy milyennek találta Rivera Garza sajátos írói stílusát, és hogy szerinte miért érdemes spanyol és latin-amerikai irodalmat olvasni.
Ez volt az első alkalom, hogy Cristina Rivera Garzát fordítottad. Milyennek találtad az írói stílusát?
Rendkívül gazdagnak! Két szálon fut a cselekmény: egyszerre ismerjük meg Liliana életét az általa írt naplórészletekből és levelekből, valamint a nővére, Cristina egyes szám első személyben elbeszélt nyomozását, kitartó küzdelmét az igazságszolgáltatás útvesztőjében, amelynek célja a húga gyilkosának bíróság elé állítása. Vagyis a könyv kész műfaji kavalkád: megjelennek benne egy egyetemista lány szubjektív, érzelemgazdag beszámolói; objektív és száraz jogi dokumentumok; egy hivatásos írónő megfontolt, gondosan szerkesztett, ugyanakkor mélyen megérintő sorai; szenzációhajhász és felcsigázó újságcikkek, riportok. Cristina Rivera Garza írói érdeme, hogy ez a sokszínűség tökéletes egységet alkot, mindegyik stílusnak megvan a maga helye és funkciója.
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a Liliana legyőzhetetlen nyara fordítása közben?
Technikailag az, hogy a szövegben, főleg az első fejezetekben rengeteg jogi és közigazgatási szakkifejezés szerepel. Ezeknek a fordításakor akkor is nehézségekbe ütköztem volna, ha a magyar és a mexikói jog- és közigazgatási rendszer azonos módon működne, ugyanazok lennének a munkaköri pozíciók és a büntetőjogi kategóriák – ez azonban természetesen nem így van. A helyzethez leginkább illő magyar megfelelők megtalálásához a kiadó nyújtott segítséget.
A munka érzelmi nehézségeket is okozott: a szerző személyesen, mélyen érintett a mű középpontjában álló gyilkosságban, és ennek természetesen hangot is ad – érzelmeinek, fájdalmának, szűnni nem akaró gyászának átélése, hiteles tolmácsolása sokszor megterhelő volt. Ráadásul a szerző nem finomkodik: tényszerű, kendőzetlen brutalitással számol be a gyilkosság egészen visszataszító részleteiről, amelyek magyarra ültetése időnként valódi lelki kihívás elé állított.
Van olyan részlet a kötet magyar változatából, amelynek fordítására különösen büszke vagy?
Amire a leginkább büszke vagyok, az nem konkrétan a fordításhoz, hanem a teljes munkafolyamathoz kapcsolódik: az eddigi pályám során több kiadónak is fordítottam már, de még sosem volt alkalmam ennyire szoros és összehangolt együttműködésben dolgozni nemcsak Báder Petra szerkesztővel, de Miklós Laura kiadóvezetővel is. Végig érződött, hogy mindhárman igazán a szívünkön viseljük a szöveg sorsát, alakulását, és az egyeztetéseinket is baráti, támogató hangulat jellemezte a leginkább. Nem értettünk mindig mindenben egyet, de nyilvánvaló volt (legalábbis számomra), hogy a véleménykülönbségeket is egyetlen cél motiválta: hogy minél jobb, minél hitelesebb fordítást tehessünk a magyar olvasók elé. Bízom benne, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk együtt dolgozni.
Miért ajánlanád az érdeklődők figyelmébe ezt a könyvet?
Igazán fontos, napjainkban is egyre többet hangoztatott téma áll a középpontjában: a párkapcsolaton belül elkövetett, nők elleni erőszak. A regény végleg leszámol azzal a káros nézettel, amely legitimálja a „szerelemből” elkövetett bántalmazást (rosszabb esetben gyilkosságot); a mellett az egyre szélesebb körben elfogadott álláspont mellett tesz hitet, hogy ezeket a bűncselekményeket nem valamiféle nemes érzelem, hanem a birtoklási és az uralkodási vágy motiválja. Ez a típusú bántalmazás Magyarországon is gyakran előfordul (még ha nem is akkora esetszámban, mint Mexikóban), így a mű egyrészt segítséget nyújthat, erőt és bátorságot adhat az áldozatoknak, másrészt a személyesen nem érintett olvasók figyelmét is felhívhatja a problémára, annak összetettségére és társadalmi beágyazottságára.
Katalán, argentin, perui, mexikói műveket is fordítottál már. Miért érdemes szerinted spanyol és latin-amerikai irodalmat olvasni?
Mert a világok, amelyek ezekben az irodalmakban megjelennek, nagyon különböznek a miénktől, a magyar közegtől, egy jóval mélyebb szinten viszont ugyanolyanok. Ezekben a művekben egészen más vidékek kultúrájával, mindennapjaival, gondolkodásával találkozhatunk, így aki nyitott a sajátjától eltérő világlátások megismerésére, biztosan nem fog csalódni. Ugyanakkor a szereplők, akikről ezekben az irodalmakban olvashatunk, ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint mi: veszteségek feldolgozásával, önmaguk megismerésével, azzal, hogy megtalálják a helyüket az őket körülvevő világban. Úgy gondolom, mindig jól jön, ha segítséget kapunk ezeknek a megfejtéséhez, érkezzen az a világ bármelyik pontjáról.
Eőry Zsófia portréját Nagy Emese készítette