Interjú Tóth Kamilla szerkesztővel

Hadseregek: a szerkesztő válaszol 🌟
Idén folytatjuk sorozatunkat, amelyben a Sonora-csapat tagjai mesélnek kiadónk könyveiről, a szakmai munkáról, a személyes olvasói élményeikről.
Több mint egy hónapja jelentettük meg Evelio Rosero háborús regényét, amely egy eldugott kolumbiai faluban játszódik. Tóth Kamilla, a kötet szerkesztője most bővebb betekintést nyújt a könyv világába.
A regény eredeti címe Los ejércitos, magyar fordításban Hadseregek. Mire utal a cím?
A történetben többféle fegyveres jelenik meg: rendőr, állami katona, paramilitáris, gerilla, drogbárók zsoldosai. Arctalan, ellenséges, beazonosíthatatlan tömeget alkotnak, gyakran a történet szereplői sem tudják megkülönböztetni őket egymástól. A közös bennük, hogy bármikor a falu lakóinak életére törhetnek, és senki sincs előlük biztonságban.
Hogyan jellemeznéd Rosero írói stílusát? Melyek voltak a legnagyobb kihívások a szerkesztés során?
Egyszerre lírai, festői képekben gazdag (az író saját bevallása szerint viszonylag laza asszociációkkal játszik), és bántóan tárgyilagos, például szenvtelenül ír le vérfagyasztó jeleneteket. Szintén a szerző érdeme, hogy mindemellett mennyire jól visszaadja a mai kolumbiai köznapi beszédet. Ezt magyarra ültetni (a rengeteg regionális kifejezés miatt) kihívás, de izgalmas feladat volt.
Szerinted miért jelentős ez a könyv Latin-Amerikában?
A jelentősége talán abban áll, hogy azoknak a névtelen, hétköznapi embereknek állít emléket, akik nap mint nap áldozatául esnek a tomboló, értelmetlen erőszaknak. Hátborzongató belegondolni, hogy a regény, ha nem is konkrét megtörtént eseteket ír le, csak inspirálódik belőlük, mégiscsak sok ezer ember életének valóságát mutatja be.
Miben kapcsolódik Rosero műve az olyan híres kolumbiai művekhez, mint a Száz év magány, és miben különbözik tőlük?
A kiindulópont hasonló: egy egzotikus, idilli, szinte bukolikus világ, amelyet áthat a szürrealitás. Azonban Rosero művében nem olyan “mágikusságról” van szó, amely észrevétlenül illeszkedik a valóságba. A szürrealitás itt sokszor a főszereplő elméjének szüleménye, ide menekül a borzalmak elől, számára ez az egyetlen módja a túlélésnek.