Kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónknak!

“A szavakra lefordíthatatlan érzések miatt szorongó Rousseau negyvenévesen kezd festeni. Hét gyerekéből öt tüdőbajban halt meg, és a festészet az elveszett paradicsom visszanyerésének egy formája lesz. Eleinte megelégszik a vasárnapi festő szerepével, de hamar engedélyt szerez, hogy a Louvre-ban rajzolhasson. Mellette az Akadémia egy halom diákja másolja hűen, amit lát. Rousseau másol, de soha nem hűen. A hét többi részében egy Párizs széli adóbeszedő irodában dolgozik, ezért hívják Vámosnak. A fejéből kipattanó képek egy hatéves fiú frissességével bírnak. Múlnak a vasárnapok, de a frissesség nem múlik el. Mígnem Alfred Jarry felfedezi, és „pompás Rousseau-nak” nevezi el. Ezt a Rousseau-t ismerjük mindannyian, a vadállatok és szfinxszerű rejtélyes nők lakta, fluoreszkáló őserdőket festő nyers tehetséget. De van egy másik Rousseau, egy jobban a városhoz nőtt, repülőgépek által lenyűgözött férfi. A kis festményei közül sok eget szelnek át ballonok, zeppelinek és repülők; a repülőket mindig a földről látjuk a levegőben, egyetlen kivétellel. A kép címe Portré apámról, és a Szépművészeti Múzeumban található. A kép hosszúkás formája, a szemmagasságban lebegő felhők, a jelenetet átjáró romantikus aura miatt a festmény mintha a magasban, egy léggömbön tett vertikális utazáson készült volna.”

A Látóideg című kötetet a kiadó oldaláról tudjátok megrendelni, a könyvesboltokba technikai okokból csak januárba kerül majd.

Decemberben interjút készítettünk María Gainzával, itt tudjátok elolvasni: